Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nagyvárad szülöttének 1997-ben Japánban, Mashikó városában tett szóbeli ígéretemet tudtam az Önök segítségével most beteljesíteni. Elhoztam Wagner Nándor e város szülöttének szobrairól, festményeirõl, grafikáiról és épületeirõl készített fényképeket, és remélem ezeknek a mûveknek a híre Nagyváradra a szülõföldre végre hazatalál. Ezennel bemutatom a kiállítás képeit!

Wagner Nándor szobrászmûvész 1922. október 7-én itt született Nagyváradon. Édesapja fogorvos volt a mai Ady utcában rendelt. Elsõ barátja és nevelõje nagyapja volt, akivel sok huncutságot követtek el. Nagyapját 1926. december 6-án veszítette el. A hõbörgõ román diákok házuk elõtt randalíroztak, ezen felindulva a puskájáért szaladt, amikor véletlenül elcsúszott és szerencsétlenül esve koponyatörést szenvedett és meghalt. A görög katolikusok által vezetett Montessori módszert követõ románnyelvû elemi iskolába iratták be szülei. Gozsdu Líceum román tagozatán folytatta gimnáziumi tanulmányait, ahonnan kiüldözték. Átiratkozott az Ipari Líceum asztalos-szobrász szakra, ahol belsõépítészetet is tanult. 1940-ben Hollandiából visszatért Fey János szobrász, akitõl szobrászatot tanult. Õ volt az elsõ és egyetlen növendéke. Végzés után apja tiltása ellenére a budapesti Képzõmûvészeti Fõiskolára felvételizett, és szobrászatra vették fel növendéknek. Apja tanulmányait nem támogatta és számos nehézségen ment keresztül. Tanulmányait a háború félbeszakította, de rendkívüli tudásvágya miatt mindhalálig folytatta.

Egyvonalas rajzai, mozdulat és formaábrázolása, kreatív tárgyai, modern anyagokkal mûvészeti célból való kisérletezése, új szobrászati ötletei, épület- és parktervezése egyaránt az Õ eredetiségét hordozza.

A háború után Magyarországon telepedett le és alkotott. Több szobrával ("Szökõkút három fiú alakkal" és "József Attilával") díjat nyert. Ebbõl az idõbõl származik a magyarok erkölcsi feltámadását ábrázoló Corpus Hungaricum szobra, melyet majdnem 45 éves múzeumi raktárban való pihenés után 1999. október 6-án avattak fel Székesfehérvárott. 1952-ben megbízást kapott a székesfehérvári Regionális Múzeum felállítására. Irányításával és koncepcionálisan új szemléletmódjával értékes, nemzetközi elismerést kiváltó helytörténeti gyûjtemény alakult ki. Az ötvenes évek közepén a fõiskolára fel nem vett tehetséges fiatalokat tanította az Ybl bazárban lévõ mûtermében. Beválasztották a képzõmûvészek Forradalmi Bizottságába, ahol az értékek védelmében lépett fel.

A forradalom leverése után neki is mennie kellett. Svédország fogadta be, és 1960-ban megkapta a svéd állampolgárságot. Rajzot tanított a lundi egyetem képzõmûvészeti karán. A hatvanas évek elejére teljesen újszerû technológiát dolgozott ki a görbült felületû nagyméretû rozsdamentes acélszobrok készítésére, mellyel a világon elsõként oldotta meg a hõhatásból eredõ nagyméretû zsugorodás és a feszültségek kiküszöbölését. Igen termékeny korszaka volt, s összesen nyolc szabadtéri emlékmûvét állították fel. Ebben az idõszakban dolgozta ki a papírfreskó technikát, mely abban újszerû, hogy lehetõvé teszi a papírvésés és festészet kombinációját. Svéd cégektõl terméktervezési megrendelései bizonyították sokirányú tehetségét. Ebben az idõben kidolgozta a székek ergonometrikus modellezési technikáját, valamint kifejlesztette a fényenergia kedvezõbb szétszórását biztosító utcai oszlop-világítótest termékcsaládot.

Feleségével Chiyo Akiyama japán képzõmûvésszel 1969-ben áttelepülnek Japánba és a Tokiótól mintegy 150 km-re lévõ a kerámia mûvészetérõl híres Mashiko városában építettek mûtermet. Hírnevét a naritai nemzetközi repülõtérre vezetõ út melletti szállodasor díszítésére kiírt pályázat megnyerésével alapozta meg. Itt áll az általa tervezett parkban az Utazók Védõszentje nagyméretû szobra és 16 m átmérõjû szökõkútja, mindkettõ rozsdamentes acélból. A hetvenes években nyert pályázatokra és megrendelésekre számos figuratív bronz szobrot készít. Ugyanakkor a festészet és a rajz is újra érdekli. Tanít, akvarell sorozatokat fest hártyapapírra, és keleti témájú képeket alkot. 1975-ben megkapta a japán állampolgárságot.

A helyi kerámiamûvészek nagyon izgalmas kihívására elkezd kerámiával foglalkozni és megalkotja a 24 darabos "Selyem Útja" sorozatát, amivel elismerést és végleges jogot szerez a helyi mûvészek társaságában. A kapott anyagi javakból feleségével együtt megalapította a TAO Intézetet, mely támogatja a tehetséges, de szegény fiatal mûvészeket és a világ békés fejlõdését segítõ gondolkodást.

A nyolcvanas években újra intenzíven kezd foglalkozni a világ szellemi irányzataival és megalkotja a "Filozófiai Kertet", melyben az öt szellemi áramlat együttélését fogalmazza meg. Ezt a szoborcsoportot halála elõtt szeretett városának Budapestnek ajándékozta. Felállítására 2001. október 18-án került sor.

1997. november 15-én halt meg muterméhez közeli Moka városkában.

Hölgyeim és Uraim!

Supka Magdolna mûvészettörténész mondta róla:

"Ez a sors, amit mûvészként végigjárt, elrendelt sors volt. Ez egyszerûen nem történhetett másként, ahogy Önök is látják majd az itteni képeken. Wagner Nándor félig ide, félig oda született. Amikor megtudtam, hogy végül Svédországból átment Japánba, azt gondoltam, hogy ez egy isteni csoda, mert Svédországban kellett élnie ahhoz, hogy rátaláljon japán feleségére, Chiyora, mert Kelet és Nyugat találkozását csak Japánban élhette meg. Itt biztos valami eleve elrendeltség mûködött."

Végül néhai Wagner Nándor nagyváradi barátom szavainak tolmácsolásával szeretném a szervezõknek megköszönni a kiállítás megrendezését. Hitvallását így fogalmazta meg Japánban:

"Az én mûködésem itt is a magyarság hitelképességére törekszik. Én hiszek a munkám fontosságában. Biztos vagyok abban, hogy a hazám javát szolgáltam munkámmal. Széchenyi István útján kell járni, ha élni akar a Nemzet! Annyi szenvedésbõl és megalázó ostobaságból kiútra van szükség! Hiszem, hogy munkám egy kis lépés ebben az irányban."

Budapest, 2004. október havában

Kiss Sándor